Híres rulettjátékosok

Joseph Jagger (1830–1892)

Textilipari üzletember a Bradford melletti Shelfből, akinek manchesteri cége 1860-ban csődbe ment. 1880 körül Monte-Carlóba utazott, feljegyeztette a kerekek eredményeit, és azokra a számokra tett, amelyek túl gyakran jöttek ki. A legkorábbi beszámoló, Victor Bethell 1901-es könyve szerint 120 000 fontot nyert, ebből 40 000-et visszavesztett, és nagyjából 80 000 fonttal, mintegy kétmillió frankkal távozott, a kaszinó pedig előbb minden éjjel asztalról asztalra cserélgette a kerekeit, aztán új kerekeket rendelt áthelyezhető válaszfalakkal. Egyetlen korabeli újság sem számolt be a nyereményről, és a kaszinó ezekre az évekre vonatkozó iratai elvesztek. Életrajzírója, Anne Fletcher (2018), egyik testvérének ükunokája, az első látogatást 1880-ra vagy 1881-re teszi, nem a régebbi feldolgozásokban szereplő 1873-ra vagy 1875-re. A hat felbérelt írnok Bethelltől származik; a kilenc szám listája és a karcolás, amelyet állítólag egy kerékbe vágott, először 1951-ben jelenik meg, és semmi sem támasztja alá őket. Amikor 1892-ben meghalt, szerény hagyatékot hagyott hátra. A Joseph Jagger-oldal végigveszi a bizonyítékokat.

Joseph Jagger: Rulettstratégia Monte-Carlóban

Charles Wells (1841–1922)

Szélhámos és feltaláló, aki 1891-ben egy hamis találmányra gyűjtött pénzzel érkezett Monte-Carlóba, és néhány nap alatt többször is felrobbantotta a bankot: egy elképesztő sorozattal nagyjából 40 000 fontot nyert. Csalhatatlan rendszert emlegetett, de sosem magyarázta el. Egy music-hall dalban ő lett „The Man Who Broke the Bank at Monte Carlo” (az ember, aki bankot robbantott Monte-Carlóban), még azon a télen visszavesztette a pénz egy részét, élete nagy részét pedig csalásért börtönben töltötte. Bármi volt is a rendszere, az eredménye szerencse volt.

Az ember, aki bankot robbantott

Hibbs és Walford (1947)

1947-ben a Chicagói Egyetem két hallgatója, a matematikai mesterképzését befejező Albert Hibbs és az orvostanhallgató Roy Walford egy szünidőt Renóban töltött pörgetések feljegyzésével. Olyan kerekeket kerestek, amelyeken egyes számok gyakrabban jönnek ki, mint amennyit a 38-ból 1 megenged, találtak is néhányat, tettek rájuk, majd továbbálltak Las Vegasba. A Life magazin 1947 decemberében „How to Win $6,500” címmel írta meg a történetet; a későbbi beszámolók, köztük Hibbs sajátja, nagyobb összegeket említenek, Thorp pedig 1998-ban 1949–50-re datálta. A pénzből egy 40 láb hosszú vitorlást és több mint egy évnyi karib-tengeri tartózkodást fizettek. Hibbs később a Jet Propulsion Laboratoryhoz került, amelynek legismertebb nyilvános hangja lett, Walford pedig az öregedés kutatója. Az övék az első jól dokumentált amerikai nyeremény keréktorzításból, és erre gondolt Thorp 1955-ben, amikor arra jutott, hogy a jól megépített kerekeket inkább fizikával kell legyőzni.

Norman Leigh (1966)

1966 nyarán Norman Leigh, egy angol, aki azt írta, hogy apját a rulett tette tönkre, egy tizenkét fős csapattal a nizzai Casino Municipalba ment. Saját beszámolója szerint két asztalnál mind a hat egyszerű esélyen fordított LabouchèrestratégiaLabouchèreKihúzásos rendszer: felírsz egy számsort, a két szélső szám összegét teszed meg, nyerés után kihúzod őket, veszteség után hozzáírod az elvesztett tétet.Teljes cikk →-rendszert játszottak, több éjszakán át sokat nyertek, és akkor állították meg őket, amikor a kaszinó bezárta az asztalokat, és kitiltotta őket a francia kaszinókból. Könyve, a Thirteen Against the Bank (1976) az egyetlen teljes tanúvallomás, és az összegei nem ellenőrizhetők. A rendszer nem magyarázza meg őket: a fordított Labouchère-rendszer a la partageszabályLa partageFrancia szabály: ha zéró jön ki, az egyszerű esélyre tett tét fele visszajár. Ezeken a téteken 1,35%-ra felezi a házelőnyt.Teljes cikk → szabállyal a forgalompénzForgalomA játékmenet vagy időszak alatt megtett tétek teljes összege, az újra megtett nyereményeket is beleszámítva. Más néven: handle, action.Teljes cikk → 1,35%-ába kerül, és csak abban az alkalmi játékmenetben nyer, amelyben egy sor felfut a maximumig (lásd Labouchère). Tizenkét játékos hat esélyen, több éjszakán át sok játékmenetet játszik, ezek közül néhány szükségképpen nagy nyereség lett, és mivel a kaszinó leállította a játékot, a szerencse nem egyenlítődhetett ki.

Tévhit: Mindig nyerő rulettstratégiaLabouchère rulettstratégia

Thorp és Shannon (1961)

Edward Thorp, aki később lapszámolással a blackjacket is legyőzte, és Claude Shannon, az információelmélet megalapítója megépítette az első viselhető számítógépet: egy cigarettásdoboz méretű eszközt, amely mérte a golyófelszerelésGolyóA kis golyó, amelyet a rotor forgásával szemben indítanak el a pályán. A modern golyók ivorinból vagy teflonból készülnek, 18–21 mm-esek.Teljes cikk → és a rotorfelszerelésRotorA keréknek a rekeszeket hordozó, forgó része.Teljes cikk → idejét, és egy fülhallgatóba küldött hanggal megnevezte a kerék egy nyolcadát. Shannon pincéjében egy vásárolt keréken működött, Las Vegasban csak időnként, mert a vezetékek elszakadtak, és a fülhallgató látszott. Gyakorlati okokból hagyták abba; Thorp 1966-ban jelentette be a rendszert, és 1979-ben és 1984-ben írta le teljes egészében (lásd Előnyjáték).

Az Eudaemonok (1976–1981)

Fizika szakos doktoranduszok egy csoportja Santa Cruzban kis digitális számítógépeket épített, hogy kaszinóban viseljék őket: az egyik játékos lábujjkapcsolókkal mérte a kerék idejét, a számítógép előre jelzett egy szektortkerékSzektorA kerék egymás melletti rekeszekből álló íve, szemben a tablón alkotott csoportokkal.Teljes cikk →, egy második játékos pedig rezgés formájában kapta meg az előrejelzést, és arra tett. 1977-ben és 1978-ban a számítógépet a hónalj alá szíjazták; egy későbbi változat, egy cipő talpába építve, 1981 novemberében került Las Vegasba, és a kaszinók elektromos zaja legyőzte. A tesztjeik 44%-os előnyt ígértek, első hosszú játékmenetük egy valódi asztalnál nagyjából 25%-ot hozott. A hardver ritkán működött sokáig: laza vezetékek, áramütések és egyszer egy túlmelegedett vezeték okozta égési sérülés vetett véget sok játékmenetnek. Tízcentes és huszonöt centes tétekkel néhány ezer dollárt nyertek, nagyjából $15 000-t költöttek, és egy jó könyvet hagytak hátra. Az Eudaemonok oldala elmeséli a történetet.

Az Eudaemons csoport

Richard Jarecki (1931–2018)

Németországban született amerikai orvos, aki feleségével, Carollal és néhány segítővel az 1960-as években és az 1970-es évek elején európai kaszinók egyetlen zéróvalkerékZéróAz egyetlen zöld rekesz, amelyet sem egyszerű esély, sem tucat, sem oszlop nem fed le; a házelőny forrása. Más néven: egyetlen zéró, 0.Teljes cikk → működő kerekeit jegyezte fel, mindenekelőtt Sanremóban, és azokra a számokra tett, amelyek túl gyakran jöttek ki. Carol Jarecki elmondása szerint egy kerék több mint 10 000 pörgetést és akár egy hónapot is igényelhetett. A New York Times nekrológja szerint sok beszámoló úgy tudja, hogy több mint $1,2 milliót nyert; az összeget sosem ellenőrizték. Az újságíróknak azt mondta, hogy a Londoni Egyetem egyik számítógépe törte fel a játékot, amit a Times és Russell Barnhart rulett-történész az egyszerű megfigyelés álcájának tart. Sanremo 1969 januárjában megkérte, hogy maradjon távol, februárban hivatásos szerencsejátékosként kitiltotta, majd napokon belül visszaengedte, cserélgette az asztalai helyét, végül nagyjából két tucat kereket lecserélt. 1973-ban vagy 1974-ben tért vissza az Egyesült Államokba. A Richard Jarecki-oldalon megtalálod a részleteket.

Richard Jarecki: A rulettrendszer

Gonzalo García-Pelayo (szül. 1947)

Spanyol lemezproducer és filmrendező, aki gyerekeivel és unokaöccseivel 1991 végétől a városon kívüli Casino Gran Madridban kerekenként nagyjából 5000 pörgetést jegyzett fel, és az élen járó rekeszekrefelszerelésRekeszA rotor 37 számozott rekeszének egyike. Angolul még: slot, cup.Teljes cikk → tett. Saját számai szerint a legjobb rekesz 28 pörgetésből egyszer nyert, az előny nagyjából 6% volt; a nyereményt több kaszinóban összesen 200–250 millió pesetára teszi. A kaszinó kitiltotta a családot, a kormány felülbírálta a kitiltást, a kaszinó fellebbezéseit pedig rendre elutasították, az utolsót 2004 júniusában a Legfelsőbb Bíróság. A bíróság szerint a játékosok leleményességet és egy számítógépet használtak, semmi többet, és egy kaszinó törvényes válasza az, hogy áthelyezi a kerekeit, kicseréli az alkatrészeiket, vagy jobbakat épít. A Gonzalo García-Pelayo-oldal teljes egészében elmeséli.

Gonzalo García-Pelayo: A rulettrendszerRulett Európában

A Ritz-hármas (2004)

Három játékos, két férfi és egy nő a volt Jugoszláviából és Magyarországról, 2004 márciusában két éjszaka alatt nagyjából 1,3 millió fontot nyert a londoni Ritz Clubban, késői tétekkel kis, szomszédos számcsoportokra. Az újságok egy telefonba rejtett lézerszkennerről írtak; ilyen eszközt soha nem mutattak fel. Letartóztatták, majd elengedték őket, 2004 decemberében pedig a rendőrség ejtette az ügyet, és visszaadta a pénzt, mert a csalás elleni régi törvény nem terjedt ki arra, amit tettek. A Bloomberg 2023-as beszámolója a vezetőjükről, egy Niko Tosa néven ismert horvátról, szemmel történő előrejelzést ír le egy enyhén megdőlt keréken, nem kütyüt. A brit szerencsejáték-törvény (Gambling Act 2005) a régi bűncselekményt a csalás tágabb tényállásával váltotta fel, amely 2007-től hatályos; hogy ez kiterjed-e a szemmel történő előrejelzésre, azt bíróság sosem vizsgálta. Ez volt az utolsó nagy, nyilvános nyeremény a rulett ellen előrejelzéssel.

Ami közös bennük

Minden dokumentált nyertes vagy a kereket mérte (Jagger, Hibbs és Walford, Jarecki, García-Pelayo), vagy a golyót jelezte előre (Thorp, az Eudaemonok, a Ritz-csapat). Egyikük sem tétmintázattal nyert, az egyetlen híres rendszerjátékos, Wells pedig hónapokon belül visszaadott belőle, és börtönben végezte. Minden általuk használt módszert végül kizártak a kaszinók, a kerék, a szabályok vagy a törvény megváltoztatásával. A Labor oldalai elmagyarázzák a módszereket; ez az oldal azt, miért hallottál ilyen kevés emberről.

Kérdések